Liberty Halding ~ kész

Tárgy: Liberty Halding ~ kész Szer. Ápr. 25, 2012 2:47 am

would you save my soul tonight,

liberty halding,

26. nő. megan fox. bűnözők.

personality,

Most mondjam azt, hogy a született jókislány? Hát nem mondom, mert hazudni bűn. Mondjuk sosem érdekelt, hogy mennyi bűnt követek el. Így is, úgyis kipurcanunk majd egyszer, akkor meg minek törjem magamat azzal, hogy folyton a jóra törekszem? Felesleges időpocsékolás. Majd ha valaki azzal fog köszönteni, hogy a halál után csokival fognak tömni, akkor talán majd igyekszem, amúgy nem. És ezennel el is érkeztünk az egyik főbűnömhöz, a kórós csokievéshez. Mindenhez, de tényleg mindenhez kell nekem csokoládé. Az teljesen mindegy, hogy milyen fajtájú vagy ízű, csak tartalmazzon jó sok kakaóbabot. Úgy gondolom, ez nagyobb bűnöm, mint az, hogy bérgyilkos lettem. Kövezzetek meg, de még mindig jobban jártam, hogy beálltam bérencnek egy bandába, minthogy meghaljak. Azért bennem nagyobb a túlélési ösztön, még ha nem is látszik, és kapásból sokan gyávának itélnek. De ez csak igazából álca. Sokkal ördögibb, sokkal kegyetlenebb vagyok, mint az sokan hinnék. Az egyik apáca mondta még kiskoromban rám, hogy később vigyázni kell majd velem, mert olyan dörzsölt leszek, mint a smirgli. Még most sem értem, hogy mit akart ezzel elérni. Most mondhatnám azt, hogy nem lettem dörzsölt, de akkor hazudnék. A "szakmánkban" én számítok az egyik legjobbnak. Talán ez magabiztosságomból jön az a köztudott tény, hogy enyhén- ismétlem, a gyengébb felfogásúak és azoknak a kedvéért, akik a fejüket a nyakukon akarják tudni, hogy enyhén- egosita vagyok. Ha bárki ellenkezni merészel, akkor pápá dolce vita, helló la morte. Amúgy nem vagyok egy félelmetkeltő alak, igaz?

history

I'M FUCKING FAMOUS

:: the world want to know everything

001.
Ezerkilenszáznyolcvanötben születtem talán május hetedikén, de az már nem egészen biztos. Mindenesetre hetedikén találtak rám az apácák az utcán, és úgy gondolták, hogy újszülött vagyok. Nem tévedhettek túl nagyot. Szóval akkor mindenkinek leesett, hogy árva lennék. Végülis nem nagy szám, sosem éreztem, hogy hiányoznának a szüleim, jól meg voltam én nélkülök, mondom én, a bérgyilkos.

002.
Mániákus csokizabáló vagyok. Mindig, de tényleg mindig van nálam csoki. Még a fegyveres hátizsákomban is található mindig egy- egy tábla csokoládé. A többiek megtanulták már az évek alatt, hogy ha felhúznak, és még életben maradtak, akkor csokiért képes vagyok nekik megbocsájtani. Sajnos ezt egyre többször alkalmazzák nálam. De nem bánom, egy kis csoki és a haragomat már el is fújták.

003.
Mint egy jóra való bérgyilkosnak, így nekem is van "becenevem", amit az imádott houstoni rendőrök na meg a firkászok ragasztottak rám. Ez a név nem más, mint a Fekete Özvegy. Mert mégis milyen unalmas lenne szerintük, hogy folyton úgy kéne beharangozniuk az újabb gyilkosságokat, hogy Liberty Halding ismét lecsapott. Nem, nekik jobban hangzik, hogy a Fekete Özvegy újabb áldozatokat ejtett. Mondhatom, örülök neki. A bandában én vagyok a közröhej tárgya. Senki sem hajlandó a becenevem szólatíni. Pedig mennyivel szebben cseng a Libbie, mint a Pókocska.

004.
Erősen agrasszív vagyok. De tényleg. Nem lehet velem szórakozni, állítólag egy gyermekpszihódoki azt analizáslta nálam, hogy ez valami poszttraumás gyerekkori emlék hatására alakult ki. Egézségére. Részemről magasról le van ejtve, hogy ki mit gondol róla, és hogy mit analizágatnak. Úgyis meghalnak, lehet hogy majd pont az én kezem álltal. Akkor meg majd jöhet, hogy ilyen sérült gyermeki emlék, meg olyan sérült emlék.

005.
Utálok korán kelni. Ne tudjátok meg, hogy mennyire kifárasztó ez a bérgyilkosos meló. Egy csomó időt igényel, ráadásul ott kell lenni agyban és nem árt, ha az ember a fizikumát is ápolgatja. Ezért redszeresen futok, súlyt emelek, lövök és aktívan benne vagyok az utcaiharcokban.

HEY, BABE, I'M HERE

:: you have to trust

001.
Néha vannak rémálmaim. Persze, azt már senkinek sem mondom el, hogy miről álmodok. Privátszvérám legyen már nekem is, ha már hét férfival osztozom egy szobán. A rémálmok után zihálva szoktam ébredni, és akkor valaki, általában a szobatársaimnak kell lenyugtatniuk. Ezt nem nagyon szoktam reklámozni, mert azért nem elég híres hírem van, amiért kitartóan dolgoztam. Egy ilyen személyes gyengeségem másoknak a tudomására jutna, akkor az egy végzetes hiba lenne.

002.
Nem tudok folyékonyan olvasni angolul. Az apácáktól elég hamar, nyolc évesen megszöktem, így az iskola, sajnálatos módon, kimaradt nagyrészt az életemből. Rövidebb szövegekkel egész jól elboldogulok, viszont már a vastagabb konyvekkel meggyűlik a bajom. Ezért nem nagy tény, hogy nem olvasok túl sokat, maximum az újságot, de azt is csak néha.

003.
Hogy oda meg vissza vagyok a motoroktól azt mindenki tudja, de azt viszont már nem olyan sokan, hogy mindig is a saját pénzemből akartam, és akarok egyet venni. De nem abból a pénzből, amit az éjszakánkénti gyilkolászásomból keresek, hanem olyanból, amiért ténylegesen megdolgoztam. Egy szép nagy piros és fekete színű lenne hozzáillő bukóval meg motorosrucival. Szóval ez az én nagy álmom, ami publikus.

004.
Azt mindenki vágja, hogy jobb kezemen lévő mutatóujjamon a köröm az sokkal kisebb. De az után a "városi legende" úgy tartja, hogy egy élet- halálra vívott lövöldözésben vesztettem el a fél körmömet, ami már sosem nő vissza. Az igazság azonban teljesen más. Ez egy bevett szokás a belvárosi bérgyilkosok közt, hogy aki nem jár sikerrel az akciója során, azt így megjelölik.

005.
Imádtam a gitárt, és elhatároztam, hogy megtanulok. Ezzel majd meghódítom a hét éves Petert, az árvaház nagy macsóját. Hát nem meglepő módon, nem jött össze, azóta nem is gitároztok. Egyszer sem vettem elő hat éves korom óta, pedig azt mondták, hogy volt tehetségem hozzá. De Peter elvette a kedvemet. Gondolom nem nagy újság, ha azt mondom, hogy azóta alulról szagolja az ibolyát.

I GOT A SECRET

:: can you keep it?

001.
Ez egy tipikus meg kell, hogy öljelek, ha elmondom neked típusú titok. Egyáltalán nem híresztelem, szűz vagyok. Igen, a nagy dumás, gettóban nevelkedett bérgyilkos ártatlan. És erre büszke vagyok, még azt is sikerült megúsznom, hogy megerőszakoljanak, mindig volt mellettem kiskoromban valaki, aki megvédett, most már én védem magamat. Eltökélt szándékom, hogy majd akkor és azzal vesztem el, akinek én tényleg fontos vagyok, és nem csak egy berúgott éjszaka valami lebujban megerőszakolnak.

002.
A rémálamim. Soha senkinek nem mondtam el, hogy miről szólnak. Arról álmodok, hogy van egy húgom, akit a kezemen cipelek egy erdőn át. Egyszer csak ránk támadnak, és védeni próbálom a kislányt, de nem tudom megvédeni, és a kezeim között meghal. Egyszerűen képtelen vagyok erről beszélni bárkinek is, egyrészt mert hülyeségnek tartom, másrészt, mert félek hogy megaláznának.

003.
Még mindig meg van az a kis feszület a zárdából, amit Joanna nővér adott nekem a nyolcadik születésnapomra. Milyen ironikus, hogy a születésnapom után nyolc nappal szöktem el az árvaházból. De ezt mindig magamnál tartom, mint valami ereklyét, és a csokoládéimnál is jobban őrzöm.

004.
Szeretem a régi filmeket. Személyes kedvencem az Álom luxuskivetelben, bár ezt még ha megkínoznának sem vallanám be. Csak leülök a közös nappalinkba és nézem őket. Nem is tudom, valahogy olyan kikapcsoló, megnyugtató, és kirángatnak a zord világból. Ahol én csak egy szerencsétlen dührohamos bérgyilkos vagyok.

005.
Meguntam a gyilkolást. Ez persze nem azt jelenti, hogy leállok vele. Csak azt, hogy leutazok egy messzi helyre, távol Houstontól. Feltehetőleg pihizéssel akarom tölteni..de mit hallok? Főnök most hozza az aktákat, újabb meló a nyarakásom alatt...

netta,

majdnem háromnegyed éve. nincs.

HOZOTT SZEREPJÁTÉK PÉLDA
Jó, oké. Nagy levegő és nyugi. Gondolkozzunk racionálisan! Mennyi az esélye annak, hogy Alexnek gyereke lesz a volt csajától vagy milyétől? Hát...így belegondolva nem épp a legbiztatóbbak a képzeletbeli eredmények. Meg őt sem úgí ismerem, hogy így nézne ki, ha hazudni akarna nekem. Mert még a késésre sem foghatjuk ezt a "viccet", mert az előbb valami olyasmit motyogott, hogy az nem is igazán érdekli. Akkor viszont komolyan gondolta. Remek...
Asszem, kijelenthetjük, hogy meghülyülten néztem rá. Tudom, mert láttam magamat a visszapillantótükörben, és akkora szemeim voltak, mint egy halnak. Egy párszor pislogtam, és újra indítottam a szívemet.
Egy ilyen helyzetben mégis mit lehetne csinálni? Ki vagyok én, hogy elbíráljam? Hogy felelősségre vonjam? Én csak a barátnője vagyok. Jó, oké, az megint más kérdés, hogy szeretem, de akkor is...Az ő gyereke lesz egy másik csajtól. És ennyi, nekem itt nem osztottak lapot. Hogy szólhatnék az ő dolgukba?
- Erre most nem tudok mit mondani...-motyogtam, és elfordultam.
Kiabáljak? Minek, nem érnék el vele semmit. Hogy ha Scout terhes, akkor az én kiabálásom mit sem ér. Csapkodjon, hisztizzek? Hát olyan vagyok én, aki fesztivált rendez? Nem. Viselkedjek hűvősen, és egy rideg mondattal közöljem vele, hogy vége? Nem, ez sem én vagyok.
Idegességemben a gyűrűmet csavargattam az ujjamon. Rá nézni nem akartam, mert akkor tudtam, hogy csak még jobban szétesnék.
- Később...később még beszélünk...- vettem egy mély levegőt.
Ez a fránya klausztrofóbia. Hogy mindig akkor tud rám törni, mikor pont nem kéne. A betegséggel eltöltött idő alatt megtanultam nagyjából kezelni a stressz helyzeteket, de most a remegő kezem másról árulkodott. Hogy ne vegye észre őket, ezért hátra hajoltam a táskámért. Nagy nehezen előre rángattam. Óvatosan rá pislantottam.
- Később...majd beszélünk..- ismételtem meg újból, bár most inkább már kérdésnek hangzott.
Ami vicc, még nekem kéne féltem a kapcsolatunktól?
Elfordultam, és kinyitottam az ajtót.
- Majd...- motyogtam.
Becsaptam a kocsi ajtót, és leforrázva futottam a kert kapuig. Villámgyorsan beütöttem a kapukódot, és beléptem az udvarra. Kérdőn fordultam hátra ugyanis nem hallottam a kertajtót csukódni, ami csak akkor lehetséges, ha valaki épp használja. Ha egy ismeretlen, akkor isntenbiz én leütöm.